Ez a tanítás azon múlik, mennyire tudjuk kihasználni a multimédiás eszközök adta lehetőségeket.

 

Régóta szeretnénk az oktatásba bevezetni azt a tananyag formát, ahol a tanuló önállóan fedezheti fel az érdeklődésének megfelelően a tananyagot.

 

Melyik gyerek nem szeretné megismerni, miből van a világ?

 

Az iskola erre a kérdésre ad választ és mégse, mert olyan kereteket ad a megismerésnek, amely követelményekkel is jár. A tanuló ezeknek a követelményeknek az eredményét csak később fogja élvezni, amikor már tudja, mit akar csinálni az életben, mi az, ami őt a legjobban érdekli. Mikorra eléri azt a kort, hogy szakmát válasszon érdeklődésének megfelelően lehet, hogy  már nem lesznek olyan jó jegyei, ami lehetővé teszik ezt, mert nem felelt meg az adott iskola követelményeinek. Miért? Nem voltak tanulási sikerei, vagy nem tudta miért tanul, vagy nem tanult úgy, ahogyan szeretett volna. Mindannyian tudjuk, hogy fiatal korban az ember nincs még tisztában azzal, hogy az éltét felelősséggel úgy tudja csak élni, ha meg csinálja, azt amit kell. Ezt a felelősséget a gyereknél a szülő és a tanár vállalja. A nehézség abban van, hogy nem tanulhat helyette. A könnyebbség abban van, ha megismeri a gyerek érdeklődését, tudását, akarását, megfelelően tudja érzelmileg motiválni, akkor elérheti, hogy hozzájusson, ahhoz az ismeretanyaghoz, ami neki szükséges lesz későbbi életében.

 

Nehéz a tanárnak az oktatásban egyszerre több gyereket tanítani, úgy hogy a fenti cél megvalósuljon.

 

Minden diákra nem lehet az oktatás során személyre szabottan, egyforma  tananyag tematikával  oktatni. De ki lehet dolgozni olyan tananyagot, amelyben a tanár és a diák közösen tanít és tanul.

 

A mai kor oktatási eszközei megengedik, hogy ez a közös tanulás tér kialakuljon, de ennek kialakításához új ismeretekre, új módszerre van szükség.

 

A tanítás-tanulás módszertan, amivel mi dolgozunk, abban segít, hogy a tanár a saját pedagógiai tudását, tapasztalatát felhasználva elkészítse a tananyagot. Az így elkészült tananyag a virtuális térben használt eszközökkel megszünteti az oktatás lineáris folyamatát és egy dinamikus lényeg orientált, összefüggések bemutatásán alapuló, személyes élményre épülő tanulást eredményez. A tanárt abban segíti ez a módszertan és az e-tanulás eszközeire épített oktatás, hogy saját tudásának megfelelő tudás útvonalakat állítson össze, a tartami összefüggések rendszerén keresztül. A diáknak tanulás közben, viszont az egyéni felderítésen alapuló ismeretanyag szerzés lehetősége is megmarad.

 

A tanítás-tanulás módszertan segíti a tanár és a tanuló tapasztalati, rejtett,  tudásának a felismerését, tudatosítását, amelyen keresztül, mind a ketten az oktatás folyamatában folyamatosan felismerhetik mit tudnak.

 

A tanár a tanuló tudását, a tanuló a tananyagot ismeri meg, és mindketten eldönthetik, mi az, amit még szeretnének tudni arról, amit még nem tudnak.

 

 

A multimédiára épített oktatás a tanítás és a tanulás kreatív szabadsága.

 

A kreatív munka szükséges a tanároknak, hogy az eddig alkalmazott tudásukat adaptálják a virtuális térben való oktatásra. Ehhez a tudás átrendezéshez ad módszertanunk személyre szabott kíséretet.

 

A módszertan, közel 40 évi kutató munka segítségével jött létre Bolyai János Tan modellezési módszere alapján, amely folyamatosan az oktatásban történő használat során fejlődött ki.

 

A módszertan alkalmazásba kerülésének 150 évre volt szüksége. Az az oktatási cél, amelyet Bolyai János a Tan című munkájában megfogalmazott, csak a mai kor oktatásra alkalmas, a virtuális térben használt eszközökkel valósítható meg. Az a gondolat, hogy a tudás az egész társadalom szerkezetére ható fejlődési folyamatot hoz létre, csak az emberek közötti hálózati kapcsolódás lehetőségében alakulhatott ki.

 

A mai kor egyre fejlődő virtuális eszközein keresztül a világ bármely táján élő embert nemtől, kortól, foglalkozástól, érdeklődéstől függetlenül összekapcsolja az a tudás, amely az interneten elérhető.

 

Minden ember felteheti saját tudását, kutatását az internetre és minden ember hozzáférhet ahhoz,  amit megakar tudni. Ez az a folyamat, ami szervezi a társadalmi változásokat, ez az, amit Bolyai János megálmodott „a semmiből, egy új világot teremteni”. Tanároknak viszont megnőtt a társadalom formáló szerepük ebben a korban és a felelősségük abban, hogy úgy tanítsanak, hogy mindenki megtudhassa már az iskolában mit tud, mi az a tudás, amivel ő járul hozzá az interneten a „köz tudásához”. Bolyai János szerint csak így érhető el „a köz boldogsága”.

 

Ez a módszer segítséget nyújt, hogy a tanári munka visszakapja társadalomformáló szerepét, amiért Bolyai János a Tan modellt  kigondolta, és hátrahagyta az utókornak segítségül ehhez a munkához.